“Vízeink hősei” – a Dunai Vízisport Alapítvány

Elvitathatatlan érdeme van a magyar vízi élet “életben tartásában” azoknak az emberi közösségeknek, melyek az életüket a folyók és tavak vízére és partjára összpontosítják. Ezek a közösségek, sok más hasonló szervezettel ellentétben nyitottak bárki számára, aki szereti a vizet, akár idős fejjel megtanulna kajakozni, evezni, kenuzni, vagy egyszerűen csak szeretné a gyermekeit és szeretteit vízi életre, vizet szerető gondolkodásra nevelni.

Az alábbi bemutatkozó írásban egy ilyen társasággal, a gödi székhelyű Dunai Vízisport Alapítvánnyal ismerkedhetünk meg, aki közel 30! éve tárt kapukkal várnak bárkit, aki csatlakozna a vízi közösségükhöz. Követendő példa lehet, mindeni számára…

a szerk… (H.)

Egy lelkes vízet, természetet szerető közösség a Dunakanyarban.

Talán ezekkel a szavakkal lehet legrövidebben jellemezni baráti társaságunkat, akikről a következő sorokban szeretnék írni.

Valamikor 1983 tavaszán kezdődött a történet, amikor is néhány fiatal, akik szerettek volna kajakozni tanulni, lelátogattak Alsógödre, abba csónakházba ahol azóta is folyik a munka.

Ezek a fiatalok voltak, akik elindítottak egy mozgalmat Gödön. Megkeresték azokat az embereket, akik koruknál, képzettségüknél, lelkesedésüknél fogva hajlandóak voltak szóba állni tizenéves srácokkal, komolyan venni őket és észrevenni azt az igényt, hogy itt a mi Dunakanyarunkban el kell indítani a vízi életet.

A csónakház és a hajótárolási lehetőség már régebbi időkre nyúlik vissza és a bérlők között volt néhány aktívabb tag de szervezett formában 1983-tól folyik szakmailag irányított munka. Azok a régi vizet kedvelő emberek alkotják napjainkban is a szakosztály szenior tagságát.

Nem szeretnék neveket említeni, mert lehet, hogy nem férne ki egy oldalra azoknak a segítőknek a névsora, akik azóta is folyamatosan közöttünk vannak és részesei mindennapi életünknek.

Szeretnék egy mondat erejéig megemlékezni azokról is, akik már nincsenek közöttünk, de addig amíg tudtak, fáradhatatlanul segítettek nekünk.

Én személy szerint 2004–től lehetek tagja ennek a csapatnak, de sokat hallottam mindazokról az emberekről és munkájukról, akikről az előbb írtam.

Nekem gyerekkoromból volt vizes kötődésem, ( 7 évig voltam tagja Váci Hajó evezős szakosztályának ) így nem volt kérdés, hogy saját gyermekeimet is vízi sporthoz fogom terelgetni.

Attól a pillanattól kezdve, hogy kajakos szülővé váltam és napi szinten fordultam meg a csónakház környékén, egyre inkább kapott el a gépszíj, mert láttam azt a fáradhatatlan, lelkes közösséget, akikhez érdemes csatlakozni és részesévé válni egy értékteremtő munkának. Így ért 2005 év végén a megtisztelő felkérés, hogy legyek a Dunai Vízisport Alapítvány kuratóriumi elnöke, ( az alapítvány 1999-ben alakult meg ) amit én elvállaltam és azóta is betöltök.

Örömmel nyugtázhatjuk , hogy közösségünkben mindenki megtalálja a helyét akinek sporthoz, vízhez, természethez van kötődése nemre korra való tekintet nélkül.

Hogyan is lehet ez? Úgy gondolom nehéz lenne receptet találni, de egy biztos 25 év lelkes munkája, kompromisszumkészség, kitartás és folyamatos vágy arra, hogy még jobban csináljuk azt amit szeretünk.

Természetesen nem mondanék igazat, ha azt állítanám nincsenek súrlódások horgász-kajakos, kajakos – motorcsónakos között, mert sajnos néha vannak, de azon vagyunk, hogy mindenki megtalálja a helyét a Duna vizén. Tudjuk jól nem zárhatjuk ki egymást Magyarország vizeiről, de ha mindenki elolvassa és tiszteletben tartja a Vízi etikai kódexet, betartja a hatályos szabályokat nem lehetetlen a békés együttműködés.

Néhány szóban szervezetünk felépítéséről:

A szervezet gerincét két részre lehet osztani

Az egyiket egy folyamatosan változó, de taglétszámát tekintve stabil 65-80 főből álló, 9-18 éves gyerekekből álló Kajak Szakosztály és szüleik alkotják.

A másik egy folyamatosan bővülő, sok esetben kajakos szülőkből álló Senior szakág. Ide sorolhatók azok is, akik anno, a megalakulásnál is jelen voltak és régi kötődésük van a társasághoz. Jelenleg az aktív tagok száma 50-60 fő, de ha mindenkit beleszámolunk 100 fölött van a nevek száma .

Van még egy csoport, akik kevésbé kötődnek hozzánk, mert ritkábban találkozunk és nem feltétlenül kell lejönniük a csónakházunkba pl. horgászok, saját vízi járművel rendelkező sportbarátok, vagy éppen azok, akik életük olyan szakaszába értek amikor nem tudnak rendszeresen hódolni szenvedélyüknek. Szerencsére ebbe a csoportba tartozó barátaink is gyakran segítőkészségükről biztosítanak és támogatnak bennünket ki-ki a maga módján.

A második és a harmadik csoportba tartózó tagok egy része a kajakot, a másik része a kenut részesíti előnyben, van aki a bot végét fogja és mostanság a sárkányhajósok is megfordulnak a környékünkön.

Jó a kapcsolatunk a természetbarátokkal, természetfotósokkal, vízügyi szakemberekkel, szomszédos kajakos, evezős, szakosztályokkal és szakszövetségekkel is.

Büszkén mondhatom, hogy a város iskoláival, a városvezetéssel és a városban működő civil szervezetekkel napi kapcsolatban vagyunk, és jó viszonyt ápolunk, amit misem bizonyít jobban, minthogy rengeteg közös programot szervezünk ( Pl. városi szemétszedés, kistérségi futóverseny, Göd Kupa sorozat, Nyári kajakos tábor, Belépés családostul programsorozat, városi majális, szüreti felvonulás, vízitúra bajnokság, Duna Stratégiás egyeztetések.)

Eszköz parkunk választékos, jó állapotú, minden tagunk számára elérhető, ki-ki talál tudásának megfelelőt.

Előző mondataimban többször használtam a szerencse szót, valóban úgy gondolom szerencse is kell ahhoz, hogy egy működőképes kis társadalommá fejlődjünk.

Ha folyamatosan dolgozunk azon, hogy lehetőséget adjunk mindenki számára, elérhetővé tegyük a „Vízenjárás tudományát „ rendszeresen programokat szervezünk és lehetőséget adunk ezeknek az embereknek arra, hogy találkozhassanak egymással és megoszthassák élményeiket, akkor ennek a rendszernek MŰKÖDNIE KELL.

Egy utolsó gondolat, amitől nálunk jól működhetett a gépezet. . Elképzelhető hogy a bizonyos időközönként változó vezetők más –más stílusa és “új seprű jól seper” elve is közre játszhat, de csak úgy hogy a nagy öregek betartatják az alaptörvényeket, amik örök érvényűek.

KÖZÖSSÉG, JÓ HANGULAT, TOLERANCIA, ÉRTÉKTEREMTÉS, SZORGALOM, ALÁZAT, ELHIVATOTTSÁG, KÖRNYEZETTUDATOSSÁG.

Kis beszámolóm utóirataként , csak szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik az elmúlt több mint két évtized alatt időt, fáradtságot nem kímélve, kitartóan ápolták, fejlesztették hagyományainkat. Nagy odaadással és szorgalommal neveltek fel és tanítottak meg több generáción át sok gyereket és felnőttet arra, hogy szeressük egymást, szeressük a természetet és teremtsünk értéket ezáltal mindenkinek.

Bizton állíthatom, megéri energiát fektetni effajta önkéntes munkákba, hiszen rengeteg visszaigazolást tapasztal az ember, hálás szülők és mosolygó szemű gyerekek láttán.

Dalnoki Tibor

Dunai Vízisport Alapítvány elnöke

 

Vélemény, hozzászólás?