XX. Által-ér vízi őrület – a szem sem maradt szárazon

Korábban már írtunk a XX. Mikoviny Sámuel – Által-ér emléktúráról, ami valószínűleg a legnagyobb-legőrültebb vízitúrás esemény az országban. Hogy ne csak beszéljek róla, el is mentem és – noha csak partról -, de végigizgultam a túrát, a túrázók helyett is…:)

Szervező: Zöld Sziget Kör Egyesület

Erős vadvíz jellegű folyócskává szigorodott az Által-ér a tatai Derítő-tó évi rendes leengedése következtében, ez ügyben jelentünk meg Tatán a Berta malom mellett október 4.-én hajnali 7 órakor az Által-ér partján. Nem mi voltunk az elsők, többen ott éjszakáztak és a reggeli tábortüzüknél szárították, melegítették, amit szárítaniuk, melegíteniük kellett.

reggeli csend

reggeli csend az Által-ér partján

Nem tartott ám sokáig  ez a hűvös őszi idil, szépen lassan elkezdtek érkezni a túrázók, vendégek, kísérők az ünnepi eseményre, amely Tata kedves “gyermeke”. A település valószínűleg azért szereti a rendezvényt, mert a rendezvényt is szeretik a szervezői és ez a szeretet nagyon is érezhető volt a levegőben:  kedves, vidám és baráti hangulat uralkodott az egész esemény közben, aki nem akarta annak is jó kedve lett az egésztől.

Naná, hogy jó a kedve a nézelődőnek

Naná, hogy jó a kedve a nézelődőnek

Kitűnően megszervezett, tökéletes és hajszálpontos forgatókönyv szerint zajlott le az esemény indítása, a regisztráció, a pólók kiosztása (elképesztően sok féle-fajta póló volt, színben és mintában…), az ünnepi bemutatkozó beszédek… minden rendben volt. A meghívottak őszintén, kiváló stílusban beszéltek, hasznos információkat mondtak, képben voltak az esemény múltjával és jelenével, így hát érdemes is volt Őket hallgatni. Nyilván a lényeg nem a beszélgetés volt ezen a szép napsütéses szombati napon, hanem a szórakozás – és persze ennek mindenki megpróbált eleget tenni parton és vízen egyaránt.

20151003_090124

mókázás a parti kíséretben

A rövid és velős megnyitó után elindult a “mezőny”. Elöl úsztak a tákolmányok, mindenféle vízen teljesen, vagy félig meddig fennmaradó anyagból készült úszóalkalmatossággal próbálták meg legyőzni a távot, ami többé – kevésbé sikerült is. A legtöbb építményen látszódott, hogy nem az első próbálkozása a legénységnek, ám nyilván akadtak olyanok is, melyek néhány száz méter után megadták magukat a természet erejének és megtalálták nyugvópontjukat a parton…:)

Úszik az eszköz, ki tudja hol áll meg...?

Úszik az eszköz, ki tudja hol áll meg…?

Nem csak a bohókás hangulatot kedvelők számára örömünnep a derítő tó leengedése: profik kajakosok, vadvizes versenyzők, túraversenyzők is szívesen lovagolják meg az Által-ér kérészéletű vadvízi szakaszait. Fontos itt megjegyezni, hogy a nem eléggé felkészült kenusok-kajakosok (és főleg vízi járműveik) számára maradandó élményt is adhatnak az Által-ér kanyarjai, csak az általunk leszállított 19 kenuból 3 teljesen kettétört, 10 kenu pedig úszásképtelenné vált. Baja nem esett senkinek természetesen, ám meg kellett állapítsuk, hogy nem kezdőknek való vidék ilyenkor az Által-ér.

Így biztonságos

Így biztonságos

A rendezvényt komolyabban vevő evezősöknek egy óra sem kellett, hogy leérjenek a Dunaalmásnál fekvő duzzasztóhoz, mely a túra végállomását is jelentette egyben. Itt már főtt az ebéd, a vizes elázott megfáradt résztvevők örömmel vették igénybe a szervezőgárda ezen szolgáltatását. Sajnos a terület nem ad megfelelő lehetőségeket arra, hogy méltó záróünnepséggel fejezzék be a túrát, így aki végzett, evett és felpakolta az épségben vagy több darabban megérkezett vízijárművét, az elhagyta a duzzasztó területét.

Kikötés - szétszedés

Kikötés – szétszedés

Hangulatos érdekes vicces rendezvény az Által-ér az egyszer biztos. A túraversenyek, szervezett vízitúrák hangulatához szokott vízi emberek számára talán egy kicsit mozgalmas, buli szempontjából túlzás is lehet, ám ha átkapcsol az ember vízi-szórakozás üzemmódba, akkor az év egyik legjobb élményévé finomodhat a túrázás az Által-ér sodrásában…

11143570_1042222115823230_3383164267141283076_nÍrta és fényképezte: Henrik

 

Vélemény, hozzászólás?