Ma Leányfalu partjainál valami olyasmi történt, amit nehéz puszta szavakkal keretbe foglalni, mert a lényege nem a mondatokban, hanem a tekintetekben, a megilletődött csendekben és a felszabadult nevetésben rejlett.
Közel nyolcvan sérültséggel élő fiatal érkezett közénk a Pető Intézetből, hogy bebizonyítsák: a korlátok csak addig léteznek, amíg meg nem fogjuk egymás kezét.
Ez a nap nem jöhetett volna létre egyetlen ember akarata által, bár volt egy megálmodója, Ő pedig nem más, mint Pándi László, aki már oly sokszor álmodott ilyen ajándékot mások számára.
Szükség volt rá, hogy a szakmai tudás, a tenni akarás és a tiszta szeretet összeérjen. A Vadkacsa Egyesület, a Dunai Sárkányok, a DR-VTSZ és a MAVITUSZ közös dobbanása teremtett biztonságos fészket a vendégeknek.
A parton nem szervezetek, hanem emberek találkoztak:
Az önkéntesek, akik óvó karral segítettek a hajókba.
A kísérők, akiknek a szeme ma egy kicsit többször párásodott be a büszkeségtől.
És a fiatalok, akik minden félelmet félretéve hódították meg az elemeket.
A nap programja több volt, mint egyszerű időtöltés. A játékos vetélkedők során nem pontokat gyűjtöttek, hanem önbizalmat. Az közös ebéd nem csupán étkezés volt, hanem a nap jól megérdemelt fénypontja
De az igazi varázslat ott kezdődött, amikor a lapátok először érintették a Duna felszínét. Ahogy a sárkányhajók és túrakenuk siklani kezdtek, a partról nézve eltűnt minden különbség. Csak az ütemes evezés maradt, a víz illata és az a különleges szabadságérzet, amit csak a vízitúrázás adhat meg: amikor a folyó sodrása viszi tovább azt is, akinek a mindennapi járás nehézséget okoz.
Azt mondják, minden csoda három napig tart. De aki ma ott volt Leányfalun, aki látta azt a nyolcvan csillogó szempárt, az tudja, hogy ez az állítás ma megdőlt.
Ez a csoda nem három napig tart. Ez a nap beleégett a lelkekbe. Ott lesz a fiatalok szívében a nehéz gyógytornák idején, a szürke hétköznapokon, és erőt ad majd nekik akkor is, amikor a világ újra falakat emel köréjük.
Mert ma a Duna nemcsak vizet görgetett, hanem reményt, méltóságot és végtelen szeretetet.
Köszönjük mindenkinek, aki részese volt ennek a csendes, mégis dübörgő diadalnak. Ma megállt egy pillanatra az idő, és mi mindannyian – épek és sérültek – megtanultunk egy kicsit jobban embernek lenni.
Köszönjük Pándi Laci, Szabó Miki és még sokan mások!
Köszönjük Aktív Magyarország