Az etikai kódexünk margójára…
A vizet „használók” sajátságos tulajdonságaik (eszköz, amivel használják a vizet) alapján különböznek egymástól, és – számosságuk miatt – ezek külön „vízi társadalmat” alkotnak. Minden ilyen társadalomnak léteznek sajátosságaik, melyek jellegzetesek, s csak erre a társadalomra jellemzőek. A kajakosok, kenusok, az evezősök, a vízisízők és „fánkot húzók”, KITE-osok, kompon és teher,- személyszállító hajón dolgozók mind-mind külön társadalmat alkotnak. Ha máshol nem is, a vízen egészen biztosan.
Nyilván minden egyes társadalom képviselője más és más okból van a vízen, és más és más felelősség nyomja a vállát. Egyesek hétvégi szórakozás miatt járják a vizet, másoknak ez munka, hivatás életcél… Az edzők motorcsónakkal kísérik a tanítványaikat, a család, amely kajakozni, kenuzni, evezni vagy éppen vízisízni tanítja a gyermekét.
Az különbség közöttük technikai jellegű. Gyors és lassú, nagy és apró, törékeny hajóval járják a vizet, egymásra lehetnek veszélyesek is akár.
A minden szereplő közös tényezője a víz.
Mindenki ugyan azt a folyót használja, így minden vízi társadalom ugyan azt az elvet kell, hogy vallja:
A víz senkié és a víz mindenkié. Amíg rajta vagyok, betartom a szabályait. És ha a víz szabályait betartom, akkor betartom azt a szabályt is, ami megtűr engem a vízen a többi vízenjáró társam mellett.
Comments are closed.