Baráti társaságok és csoportok vízi kultúrájának elsajátítása és szervezése nem könnyű, hanem összetett feladat. Ennek kereteit a mindenkori vízi szabályzat, – tartalmát és módját a túravezető szabja meg.
Pályafutásom során, a nehézségekkel megküzdve , türelmesen kivárva hoztam meg döntéseimet, figyelembe véve azt, hogy a Duna a második otthonom.
Edzőim, Parti Zoltán és Ludasi Róbert segítségével, hosszú és kitartó munkával tudtam bizonyítani, hogy ott a helyem a legjobb sportolók között.
Ennek elismeréseként az újságírók 1995-96-ban az év csapatának választottak minket Kolonics Gyurival. A világon először a 95-ös évben Duisburgban egymást követő két nap alatt ötször állhattam a dobogó tetejére Kolóval.
Ekkor már hét, illetve nyolcszoros világbajnokként esélyesnek számítottunk a 96-os atlantai olimpián. Itt az első versenynap 1000 méteren nagy versenyben 100 méterrel a cél előtt egy vonalban állva két másik nagy ellenfelünkkel ,harmadik helyen evezetünk át a célvonalon. Ezt követően az 500 méteres távon győzni tudtunk nem több mint 18 századdal.
Az első Magyarországon megrendezett világbajnokságon Szegeden 1998-ban három világbajnokságot nyertem csapattársaimmal (Kolonics Gyuri, Hüttner Csaba, Belicza Béla, Szuszkó László).
A természet, a víz, a versenyzés, összefoglalva a kenuzás adott erőt ahhoz, hogy a mindennapi küzdelmekben helytállva érjem el részcéljaimat az életben. Az elvégzendő munka, illetve a cél stratégiájának meghatározását, a becsületesség, illetve a kölcsönös tiszteletadás jellemezte. Pályafutásom során a célt, mint megvalósítandó álmot a sportszerűség és baráti csapattársi kapcsolatok párhuzamos megtartása kísérte.
A tavalyi évben egy, idei évben két sárkányhajó csapatnak adom át a sportban megszerzett tapasztalataimat, és készítem fel őket a versenyekre. Túrázni minden évben járok, tavaly a Szigetközben töltöttünk el két napot.
Kívánom a szövetség alapítóinak, és pártoló tagjainak, hogy úgy alakítsák a szövetség működését, hogy az együtt túrázás közös élménye mindenkor mindenkinek megadasson!