Parti Zoltán

Nem egyszerű megtalálni a lényeget mások számára a saját életemben, különösen, ha ezt egy honlapon, sajátos műfaji kötöttségek között kell tenni. Megpróbálom azt leírni az eltelt 58 évemről, amit a Szövetségünk létrejöttekor fontosnak, ide tartozónak érzek.

Kisdiákként, majd válogatott versenyzőként, később edzőként, sportági szövetségi szakfelügyelőként, majd ifjúsági kenu szakági edzőként: éltem a Dunán és dolgoztam a kajak-kenu sportban. Korosztályos versenyeket, bajnokságokat és világbajnoki bronzérmet nyertem, később versenyzőimmel is magyar bajnoki, ifi világbajnoki érmeket szereztünk. Közülük többen is válogatottak lettek: Hüttner Csaba világbajnok kenus, ma utánpótlás-kapitány, Kovács Tamás a KSI-ben újító szellemű és eredményes kenus nevelőedzőként dolgozik, Horváth Csaba, Atlanta olimpiai bajnoka, 12-szeres világbajnok (nagy örömömre, utóbb felsorolt két barátom alapító társam is a Duna-régió Víziturisztikai Szervezetek és Hálózatok Szövetségében).

Elszakadva a kenuzástól1991-től először 10 évig egy 12 évfolyamos sportprofilú iskola igazgatójaként dolgoztam Budapest XII. kerületében. Itt fejlesztettem ki az edzéselvű testnevelés tanterv első működő változatát. Az iskola sportoló tanulói között voltak többek között a Verrasztó testvérek, Csipes Tamara és Detre Diana, hogy csak a mostani olimpiai kerettagokat említsem. Az iskola komplex képességfejlesztő programja mellett a fő választott sportágunk a kosárlabda volt. A Diana Iskola kosárlabdacsapata számos korosztályos bajnokságot nyert ezekben az években, a nagy országos sportegyesületek előtt. Játékosaink rendre válogatottak lettek a korosztályukban.

Ezt az időszakot követően dolgoztam az Oktatási Minisztériumban főosztályvezető-helyettesként a közoktatás-fejlesztésben, majd évekig igyekeztem a programomat továbbvinni iskolákban, helyi oktatásfejlesztési programokban. Az utóbbi években is főként ezzel a fejlesztéssel foglalkoztam. Jelenleg is az edzéselvű testnevelés helyi tantervi programcsomagját bevezető, Városi Egészségnevelési és Sportprogram programvezetője vagyok Gödöllőn. A helyi tantervként működő programot a Magyar Kajak-Kenu Szövetség is szerepelteti, elérhetővé teszi a honlapján, a vízparti települések mindennapos testnevelési programjához ajánlva.

A kajak-kenuhoz 2010-ben jutottam vissza, amikor a Duna-stratégia kapcsán vált szükségessé a szövetség csatlakozása az Európai Uniós fejlesztéshez, az időszak prioritásainak, sportágunkat is érintő tartalmai miatt. Létrehoztam a Duna-munkacsoportot, a hasonló nevű, elektronikus táblaként működő honlappal: ( www.dunamunkacsoport.hu ), ahol jórészt a saját szakmai munkáim, és az EU-DRS kidolgozott projektötletei érhetők el.

A DR-VTSZ megalakulásával, bátran állíthatom, hogy az új Szövetség feladatainak elvállalásával nyerhet értelmet az eddigi munkám. Életem során először, ebben a szövetségi célrendszerben kapcsolódik össze választott és szeretett sportágam: a kenuzás; tanult szakmámként: a földrajz tanári végzettségem; hivatásom: az edzői munka; fejlesztő munkáim: a kondicionális képességfejlesztés iskolai tervezése és programozása (amelyhez a tudást kajak-kenu szakedzői tanulmányok során és gyakorló edzőként sajátítottam el); közoktatási vezetőként és szakértőként: a kimunkált és menedzselt edzéselvű testnevelés helyi tantervi program bevezetésének munkája az iskolai mindennapos testnevelés gyakorlatába. Különös a helyzetben az is, hogy az az egyszeri lehetőség, hogy a Duna-stratégia 2013-2020 közötti megvalósítási időszaka is most kezdődik el, ezért az Európai Uniós akkreditálású projektmenedzseri képesítésemnek is fokozottabban hasznát vehetem mostantól.

A DR-VTSZ munkájával világossá kell tennünk, hogy a víziturizmusnak most nagy lehetősége adódik önmaga fejlesztésére. Ezekben a programokban, fejlesztési projektekben összekapcsolhatók ugyanis az önkormányzati érdekek, a köznevelési-közoktatási célok és feladatok, a területfejlesztési elképzelések, az ökológiai gondolkodás és cselekvés, a szabadidős és egészségsport éppúgy, mint a családi közös sportolás, túrázás.

Amennyiben a víziturizmus megtalálja a helyét ebben az új összetett világban, mindannyiunk féltett kincse: a magyar kajak-kenu sport is fejlődhet és elfoglalhatja helyét az újraszerveződő sajátos geográfiai-gazdasági-társadalmi térben, ezért lesz stabil utánpótlása, és nagyobb biztonságban jelenhetnek meg a régióban a vízitúrázóink. Versenyzőink pedig, mint különlegesen felkészült, speciális tudással és tulajdonságokkal rendelkező humán erőforrás, helyben is megteremthetik saját egzisztenciájukat, itt a Duna-vízgyűjtő medencéjében.

Feleségemmel, Vad Ágnessel 33 éve vagyunk házasok. Három mára már felnőtt fiú gyermekünk van, akik sportoltak, tanultak, s ma már önállóan élnek. Ági maga is a Dunán töltötte az iskolás éveit, kajak négyesben Ifjúsági Európa bajnokságon ezüstérmet szerzett. Fiaink: Zoltán számítógép-grafikával, Bálint ingatlanvállalkozással foglalkozik, Péter hivatásos táncművész lett.

 A többit, a lényegtelen részleteket majd a tábortüzeknél mondom el, baráti körben.

Üdvüzlettel, Parti Zoltán ügyvivő (ÉSZAK)