Az idei év minden bizonnyal nem csak hazánk, hanem talán egész Európa egyik legnagyobb vízitúrás eseményévé emelte a Vízitúra Kupát. A hét szervező (Leányfalu, Doboz-Szanazug, Rába, Szigetszentmiklós és Kiskunlacháza, Tokaj és nem utolsó sorban Dunakiliti) megfeszített munkával és tökéletes szervezéssel gyakorlatilag megduplázta a 2014-es VTK versenyző és túrázó létszámot…
Fotók: Fekete Gábor és Klemencz Henrik
Nem volt kifejezetten „gatyarohasztó” meleg szeptember 5-én szombaton a Szigetközben, ahol is a XIV Vízitúra Kupa résztvevői, versenyzői és dunakiliti illetőségű szervezői próbálták „túlélni” a gyilkosnak mondható közel 42 km-es vízitúra versenyt. Bármennyire is tűnt azonban kemény diónak a verseny, a létszám ennek az ellenkezőjéről tanúskodott: 127 hajóegység állt rajthoz, ami rekordgyanús a több mint egy évtizede megrendezett Dunakiliti Szigetköz Maratonon. Üdvözítő az a tény is, hogy Friss Túrázó kategóriában 51 hajóegység versenyzett ami idén szintén új rekord, nem mellesleg igen jól mutatja a Szigetköz népszerűségét.
Kilitin a dobogó
A Szigetköz (régen Szigetköz-Csallóköz Maraton) Maraton hazánk egyik legelső vízitúrás eseménye, versenye, melyet 14 éve szervez a Felső-Szigetközi Szabadidő és Vízisport Egyesület, Kránitz Béla vezetésével. A verseny a vízitúra kupa egyik alapító eseménye is egyben.
Rajtnál a kenuk
Ez a forduló mind a 7 forduló közül a legizgalmasabb, legváltozatosabb és a leginkább emlékeztet a vízitúrázásra. A Szigetköz vízrajzi jellemzői miatt 6 átemelésen keresztül vezet a körtúra vissza Dunakilitire, a célba, közben számtalan zúgó, erős szembefolyás, limány és kövezés nehezíti a versenyzők dolgát, így a kevésbé felkészültek és elszántak számára egy forduló Dunakilitin ritkán végződik kellemes élményekkel. A versenyt egy 30 perces kötelező pihenő szakította meg Kisbodakon, ahol – ha hűsölni nem is kellett – kifújhatták magukat a túraversenyzők.
Külön jó volt látni a vízi sport egyesületek nagy számú megjelenését és a komolyan felkészült sportoló fiatalokat – edzői felügyelet mellett versenyezni. A fordulónál abszolút elsőként is egy kajak edző futott be – mögötte tanítványaival – Mosonmagyaróvárról az MVSE színeiben.
Kikötnek a fiatalok
Szépen lassan érkeztek utánuk a többiek, először természetesen a verseny és túra kajakok, nem sokkal utánuk azonban elkezdtek befutni kenusok is. Az eleje a mezőnynek szokásos módon „széthajtotta” magát a pihenő előtti hajrában.
„Harc” után nem egyszerű a kiszállás
A nagy számú kajak (főleg versenykajak) ellenére az igazi verseny a kenuk között van, nem csoda ez, hiszen ez végül mégis csak egy túraverseny Vízitúra Kupa, a kezdetétől fogva a kenusok adták meg a versenyek savát-borsát, amin a többi hajó az utóbbi időben óriásit erősített.A kisbodaki pihenő jó hangulatban telt, mindenki tudta a dolgát és az informatika hiánya ellenére (áramlehetőség nem megoldható a kikötőben) minden klappolt.
A szervező „brigád” egy része – profi túravezetők
A 30 perc alatt volt idő körbenézni és rácsodálkozni a válogatott és vegyes társaságra, ami összegyűlt a zárófordulón. Európa minden tájáról jöttek versenyzők, Szlovákia, Románia, Csehország és Ausztria is képviseltette magát, ami nagyszerűen jellemzi a versenysorozat nemzetközi megítélését. Nem csak országok, de folyók is képviseltették magukat a Rábától a Körösökig mindenhonnan érkeztek versenyzők és túrázók a sima győzelem reményében…
Nem megy minden egyszerűen
A mezőny végén érkeztek a túrázók, akik nem igazán a verseny, hanem a Szigetköz, a víz és a túrázás szépségéért utaztak le és szálltak a Szigetköz nyár végi gyönyörű áttetsző zöld színű vízére. Öröm volt látni az ország minden tájáról idesereglett profi túravezetőt, kajakost, kenust, akinek ez a verseny egy örömünnep, nem is verseny, inkább a társaság és a hangulat miatt.
Horváth Csaba és a 40 éves szlalomkajak
A forduló után a visszaút adja az igazi izgalmakat és a fáradtságot, lefelé még csak-csak jöhet a vízretermett versenyző a vízzel, felfelé azonban ott van 5 átemelés, ott a doborgazi átvágás és a kis izgalmas „kurflik”, melyekkel a szervezők színesítették a versenypályát.
Egy akadály a sok közül
A görgetegi bukó után – már aki tudja, hogy az az – már fellélegezhet a versenyző, mert közel a cél, a dunakiliti Vadvíz Kemping előtt kifeszített zászló jelzi a verseny végét és a következő 12 órás pihenés, evés, tánc kombó kezdetét.
Az eredményhirdetés a 14. eredményhirdetése a szervezőknek, így nem csoda, ha szép kellemes és ünnepi hangulatban, óramű pontossággal zajlik. Dunakilitin mindig sok az ajándék, a helyiek igen kitesznek magukért.
Mindenki kap ajándékot. Mindenki!
A helyben fogyasztható szilárd és folyékony halmazállapotú ajándékok elfogyasztása után már csak a buli – az idén utolsó VTK buli – maradt feladatául a versenyzőknek. Ebben mindenki bajnok, itt már nincs ellenfél, a vízmentes terület kisimítja az esélyeket és a vízen esetlegesen kialakult feszültségeket is feloldja…
az este egy pillanata
A buli hajnalig tart. A másnap az indulás napja, a hazaérkezés ideje és remélhetőleg ez a hazaérkezés egy kicsit szomorú, de jó érzésekkel teli, amiről egy kicsit az idei versenyek is tehetnek: szomorú, mert vége, jó mert volt – és lesz jövőre is.
Végére pedig egy személyes kedvenc:
szép munka volt
Novemberben a záróünnepségen találkozunk!
Henrik