Szeghalmi Károly az egyik utolsó fahajó-építő

avagy, Szeghalmi Károly, akit a műhely szaga megcsapott…

A Börzsöny hegység kapujában, Szokolyán, a műhelyében és otthonában látogattuk meg Szeghalmi Karcsit azon kedves és kellemes okból, hogy átadjuk Neki a Vadkacsa Egyesület által alapított VÍZENJÁRÓ GYERMEKEKÉRT érdemültséget egy szép oklevél formájában. Miközben Pereházy Pál a Vadkacsa Egyesület elnöke átadta az oklevelet, volt alkalmam egy baráti beszélgetés keretén belül „összelapátolni” egy érdekes írásra való választ vendéglátónktól – a hegyi hajóépítő mestertől…

DSC_0186

Szeghalmi Károly (balra) és Pereházy Pál – és az érdemültség

A Vadkacsa Egyesület több mint 10 éve adományozza ezt a díjat azok számára, akik életük során kiemelkedő módon segítették a gyermekek vízzel való megismerkedését. Kapott díjat révész, művész, vízirendőr, sportoló (Wichmann Tamás) és most már egy hajóépítő mester is.Karcsi az elmúlt több évtizednyi hajóépítése során több ezer gyermeknek biztosította az eszközt az élvezetes és biztonságos  vízenjáráshoz, ezért a díj ismét jó helyre került.

Házigazdánk portája a tipikus hegyi falu, Szokolya főutcáján található, kívülről csak egy kézzel faragott kenu-embléma figyelmezteti a látogatót, hogy itt egy olyan tevékenység folyik, ami nem tipikus a Börzsönyben. A kapun belépve azonban már egyértelmű a helyzet – a szépen gondozott telek minden szegletében jobb sorsra érdemes kajakok és kenuk várják, hogy sorra kerüljenek a mester műhelyében és aztán végre ismét vízen legyenek, ahová valók… A mester műhelye azonban még foglalt: egy óriás fakenu épül a kis „birodalomban”. Újpesten pedig már nagyon várják, hogy elkészüljön…

DSC_0190

A félkész óriáskenu

Naívan tettem fel a kérdést, hogy mióta űzi ezt a mesterséget Karcsi, amire mindössze annyit válaszolt kedvesen mosolyogva: én mindíg ezt csináltam…

A teljesség kedvéért: 1950-ben született, pesti gyermekként látta meg a napvilágot. 13-14 éves korában kezdett el kajakozni. A klub akkori hajóépítő mesterét sűrűn látogatta meg a műhelyben, ott „csapta meg a műhely szaga”, ott lett szerelmes a vízenjárás eme furcsa, szárazföldi tevékenységébe.

Az aktuális mestermű és alkotója

Az aktuális mestermű és alkotója

A katonaságot is a „vízen” töltötte, a Dunai Flotillához vonult be, ahol a sereg messzemenően kamatoztatta szaktudását és utána még sokáig épített, javított nekik hajót, hol hivatalból, hol pedig barátságból.

A régi világban – mondja – volt a kluboknak saját mesterük. Kellett is, hisz több tucat kajak és kenu „úszott”, szükség volt a szakértő kezekre a klub műhelyében. Közel 2 évtizedig „mesterkedett” az Építőknél majd utána rövid ideig a Honvédnál dolgozott. A legbüszkébb azonban arra, hogy 16 éven keresztül épített, javított a Magyar Válogatottnak, számtalan aranyos siker volt köszönhető – részben – neki is. Itt  már nem csak hajót kellett javítani és építeni, hanem a versenyzők sok esetben a lapátjainak is rábízták – nem volt ritka a rajt előtti gyors igazítás sem…

A régmúlt egy darabja - a Wichmann-toll

A régmúlt egy darabja – a Wichmann-toll

Alapvetően fával dolgozik, ám épít műanyag hajókat is (a Duna Kék-Szalagja kék műanyag kenut is Ő építette), a lapátnál azonban ragaszkodik a fához. Az általa épített fa lapátoknál nem ritka, hogy több tollcsere és felújítás közben 10-15 évet is lehúznak vele a vízen.

DSC_0209

Egy félkész épített lapát

A honvéd után a Gázművek telepén „gondnokoskodott”, első műhelyét is ott rendezte be és ott is dolgozott nagyon sokáig. Ő indította be a vízitúrázást is, először kölcsön hajókkal járta a vízeinket: Dunát, Tiszát, Rábát és kisebb folyóinkat egyaránt…

A kölcsön kenukról mosolyogva mesélte: „mindíg rossz hajókat kaptam, mert tudták, ha én újítom fel azért, hogy tudjak vele túrázni, a gazda utána egy egész évig használhatja…” (Láthatóan ez az emlék kellemes emlék volt Karcsi számára.)

Pepe és a Mester - anegdótázás a kertben

Pepe és a Mester – anekdótázás a kertben

A Gázművek csónakházának privatizációja után költözött saját műhelyébe, Szokolyára. Furcsa a hegyi helyszín, az ember inkább vízparton képzelné el Szeghalmi Károlyt, ám, ahogy kiderült a síelés a másik szívszerelme… talán innen a hegy.

DSC_0221

javításra váró kajakok bújócskáznak –  Szobról

A fejlődésről is kérdeztem Karcsit, az új anyagokról, technikákról, előrelépésről. Bölcsen válaszolt: úgy gondolja, hogy a technikai fejlődéssel már nem akar versengeni, egy NELO sosem lehet ellenfél egy hazai kis manufaktúrás hajóépítőnek. Ismeri az új anyagokat, technikákat, de inkább marad a jól bevált fánál… Az óriás fa-kenuk jó szolgálatot tesznek a vízitúrás szervezőknek és a munka is más vele, mint a műanyaggal.

kajakok, kenuk mindenütt

kajakok, kenuk mindenütt

Kajak vagy kenu? Ha egyedül talál a nap a vízen, akkor kajakkal vagyok, de imádok a gyerekekkel, unokákkal túrázni, kenuzni. Az unokám még csak 3 éves, de már saját mentőmellénnyel járja velem a Dunát, persze csak a szélén, óvatosan…És természetesen saját építésű kenuban.

Szeghalmi gyerek evezők

Szeghalmi gyerek evezők

Hogy hány hajót épített összesen? Persze ezt a naív kérdést is feltettem. Nevetve válaszolt: fogalmam sincs…

Az érdemesség jó kezekbe került

Az érdemesültség jó kezekbe került

Kellemes érzésekkel váltunk el a mestertől és műhelyétől (és a Pumitól). Az  oklevél nagyon jó helyre került, a „fogalmamsincs mennyi” kenu és kajak  számtalan gyerek „vízenjárását” fogja segíteni. Karcsi erős és magabiztos kézfogása pedig megnyugtató volt: még sokáig javítják vigyázó és szakértő kezek a túrán „tönkretett” hajóinkat.

DSC_0225

A tavasz jelei a műhely mellett

Szükség is lesz rá, mert jön a tavasz…

írta: K.H.

Vélemény, hozzászólás?