A vízi közlekedést szabályozó törvények és rendeletek minden felelős vízen közlekedő (még akár vízben fürdő) számára kötelezően betartandó „szentírások”, legyen szó akár Swiss Tiara folyami személyszállító kapitányáról vagy arról a kajakosról, aki az Ipoly dunai torkolatánál fogyasztja az ebédjét egy homokpadon. Ez a közös felület azonban az emberi erővel hajtott vízi járművet használók számára (tehát számunkra) nem ad feltétlen biztonságot, tökéletes és egyértelmű iránymutatásokat.
Olyan vízfelületeken, ahol a vízi járművek széles spektruma közlekedik egyszerre, azonnal érezhetjük ennek hatását, természetesen a fizikai kölcsönhatások – pl. a hullámverés – mellett. Egyértelműen kijelenthető, hogy az egyre nagyobb számban megjelenő kajakosok, kenusok, evezősök, vízitúrázók számára testhezállóbb, kézihajtású-barátibb szabályzásra lenne szükség.
Ennek a változásnak meg-megjelentek különböző kezdetleges hajtásai (lásd: HSZ, vízitúra és túravezetés), ám ezek javarészt félkész, félreérthető, nehezen vagy egyáltalán nem betartható és számtalan kiskapuval rendelkező szabályzások. Aki olvassa a HSZ-t, tudja mire gondolok.
Ezek sajnos a mi szempontunkból nem hozotak semmilyen pozitív változást. Az elmúlt egy évben több fórum foglalkozott a HSZ kézihajtású-barátabbá tételével, hazánk kiemelkedő szakmai civil szervezetei, komoly tudással rendelkező szakemberei ültek le egy közös asztalhoz azért, hogy javaslat készüljön a döntéshozó szervek felé… ezeddig nem sok sikerrel.
Szövetségünk is részt vett természetesen ezeken a megbeszéléseken, mindezek mellett az elmúlt éveink egyik kiemelkedő feladata volt, hogy országjárásaink során összegyűjtsük azokat az információkat, problémákat, lehetőségeket, melyek – többek között – ebben a témakörben is jobbító szándékúak és segítenek a problémák megoldásában. (etikai kódexünket el is készítettük!)
Az elmúlt több száz munkaóra és gondolkodás során az alábbi következtetésre jutottunk:
A változtatások útja és lehetőségei hibásan lettek megközelítve. A hibának két fontosabb oka volt: a szabályzatok több száz oldalas szövegének lineáris elemzésével (köszönöm P.Z.) próbáltuk meg átalakítani a szabályzatot (kerestük a tűket a szénakazalban), illetve a fórumokon részt vevők markánsabb része kizárólag a saját maga által jellemzően használt vízfelület problémáit ismerte, elemezgette és tett rá jobbító javaslatokat – ami az egy rendszerbe foglalt szabályzat szempontjából hibás megközelítés: hazánk MINDEN VÍZFELÜLETÉRE használhatónak és érvényesnek kell lennie egy JÓ szabályozásnak.
Javaslatunk egy teljesen ÚJ MEGKÖZELÍTÉS (összefoglalva röviden):
Készüljön el egy új, kizárólag emberi erővel hajtott vízi járművek számára vonatkozó KRESZ, kvázi a jelenlegi szabályzások kiegészítőjeként, amely megfelel az alábbiaknak:
– önmagában összefüggő szerkezetű.
– nem csak szabályzásokat, hanem etikai kódexet is tartalmaz.
– nincs ellentmondásban a jelenlegi törvényekkel és szabályzatokkal.
– a jelenlegi törvények és szabályzatok illeszkedő elemeit átveszi.
– új elemeket vezet be, melyekre a jelenleg hatályos törvények és szabályzatok a későbbiekben hivatkoznak.
– FIZIKÁLISAN a vízparton is megjelenő ÚJ VÍZI KRESZ táblákat fogalmaz meg melyek: a kézi hajtásúak számára fontos információkat jelenítenek illetve a gépi hajtású hajók számára is tájékoztató, figyelmeztető vagy kötelezően betartandó, annak függvényében, hogy a gépi és kézi hajtás milyen viszonyba kerülhet egymással (lásd: kerékpár út – autó út találkozása) a vízen való közlekedés során.
Nézzünk egy egyszerű példát a gyakorlatban: Duna, nemzetközi hajóút, Helemba-sziget előtti jobb parti zárások. Helyismerettel korlátozottan rendelkező vízitúrás csoport a biztonságos jobb part közelében halad a hajózóúton kívül, az előtte húzódó zárásokról nincs tudomásuk (bizonyos vízállásnál végképp észrevehetetlen ám veszélyes lehet, a térkép pedig maimum mankó lehet sok esetben). A piros bója lehetne árulkodó jel, ám a hajózó utat kerülik. Amennyiben létezne számukra jelzés, hogy mi várható előttük, lennének alternatíváik: óvatosan kerülnek a hajózóútban vagy átemelnek a parton. Hajózóútba lépés előtt fel tudnak készülni, körbenézni, adott esetben megállnak, várnak, míg nem lesz tiszta a terep. Rájuk vonatkozó, látható helyen elhelyezett tájékoztató tábla nélkül csak a szerencsében vagy a helyismeretükben bízhatnak.
A Kézi Hajtású Vízi KRESZ kialakítása természetesen közös feladat kell, hogy legyen, a szövetségünk és tagjaink erejét ez már meghaladja. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség szakemberei és tagjai, a Magyar Evezős Szövetség és tagjai, a vitorlások, horgászok, a kisebb és nagyobb együttműködő civil szervezetek a Vízi Rendészet és még számtalan szerv együttműködése során azonban létrejöhet egy olyan megoldás, melyet az NKH elfogad, támogat és kötelező érvényűvé tesz.
Írta: Klemencz Henrik (DR-VTSZ)