A biztonságos vízitúrázásról

A vízitúrázást (vízi kirándulást) minden más túrázási módtól leginkább két dolog különbözteti meg:
– a víz, mint folyékony „halmazállapotú” út.
– az eszköz, melynek segítségével ezen az úton közlekedünk.

Ahhoz, hogy biztonságról beszélhessünk, érdemes tisztázni az emberi erővel hajtott eszközzel való vízen-közlekedés alatt előforduló veszélyeket és ezek megelőzésének módjait.

A legfontosabb kockázatcsökkentő tényező természetesen az, ha egy másik személy kompetenciájával (pl. vízitúra vezető) segítjük ki a magunk hiányosságait. Azonban ahhoz, hogy felismerjük, hogy hiányosságunk van, előbb tudni kell, hogy mi az, amit tudnunk kellene…

Önmagunkat

A vízi természetjárás különleges és adott esetben szokatlanul nehéz viszonyba hozza az átlagos életvitelt folytató embert a környezetével. Számtalan inger érhet a megszokott komfort-zónánkon kívül, a vízen haladva egy kenuban vagy kajakban ülve kevés a menekülési útvonal, a menekülési lehetőség egy hirtelen bekövetkező környezeti hatással szemben. Jöhet hirtelen zápor, erős szél, nyílt vízen tomboló hőség vagy éppen szúnyogok és egyéb szúró-csípő repülő állatok támadása – ezek mind-mind az átlag ember tűrőképességén kívül állnak.

Normális viselkedés lenne a „menekülés”, kényelmesebb-komfortosabb” helyzet keresése. A vízi természetjárás során azonban ismerni kell a határainkat! Miért?

A kényelmesebb helyzet elérése néha több energiába kerül, mint „kibírni”, elviselni az – általában csak elsőre – szélsőségesnek érzett helyzetet és ezen „erőpróba” közben hamar rájön az ember, hogy a szúnyogtól nem kell pánikolni, az eső ellen nem kell azonnal elbújni, a hirtelen jött zápor ellen nem kell mindig elmenekülni. A vízen bekövetkezendő pánik, kapkodás több gondot okozhat, mint az a hirtelen kényelmetlenség, ami ellen ez irányul.

Tudnunk kell mit bírunk. Először rövid túrát, ismert helyszín, területet válasszunk, ahol legalább kicsit otthon érezzük magunkat. Az ismerős part biztonságérzetet nyújt, tudjuk, hogy a fák mögött mi található, merre a legközelebbi lakott terület, orvosi rendelő, stb…

A hajót – az eszközt, amivel a vízen közlekedünk.

fogalmak, melyekkel legalább tisztában kell lenni: kenu, kajak, (és egyéb hajótípusok) evezőlapát szára, tolla, mankója,

A túrát valamilyen eszközzel járjuk a vízen. Klasszikusan túrakenu az a csónak (továbbiakban legyen hajó), amit a kezdő túrázók 90%-a használ, ez bizonyult ugyanis technikailag a hosszú évek során a legmegbízhatóbbnak, legbiztonságosabbnak és a legkönnyebben „kezelhetőnek” Az ún. sit-on-top kajak (mondjuk úgy „ráülős”) és a tengeri kajak egyre kedveltebb kedveltebb eszközök, ám kezelésük kezdőknek már nehezebb a túrakenunál. (ennek az oka leginkább abban merül ki, hogy míg a kenuban 3-4 ember „elpilinckázik” a kajakban egyedül kell megoldanunk a problémákat). Az evezős hajók, vitorlások, motorcsónakok, engedélyhez kötött eszközök pedg nyilván más kategóriába tartoznak.

Ismerni az eszköz tulajdonságait és hajtását-evezését. A hajóba való be és kiszállást, a hajóban való mozgást, a hasznos és praktikus evezés technikáját, (először) egyszerűbb kormányos mozdulatokat. Tudni kell a hajót pakolni, felemelni, biztonságba helyezni a parton.

A lényeg itt is: a biztonságérzet. Érezzük magunkat komfortosan a hajóban, amiben ülünk. Bátran mozogjunk benne, hirtelen súlypontváltozásnál ne „kapaszkodjunk” hanem irányítsuk a hajót.

A fentiek tudatában válasszunk magunknak és társainknak (ismerni a módszert) megfelelő hajót vagy kérjünk ebben segítséget. (ismerni a hogyanokat)

A felszerelést

Nem elhanyagolható témakör. Megfelelő felszerelés kell a vízitúrán a partra is és a vízre is. A parti felszerelés összeválogatásában mindig segítenek a túraszervezők (egy lista van a magyar-vizitura.hu oldalon is), mert ez nagyban függ attól, hogy milyen komfortfokozatú túrára megyünk. Ha egy apartmanos, szállodás szállást veszünk igényben, nyilván más felszerelés kell, mintha egy hétig sátoroznánk valahol.

A vízi felszerelés azonban minden esetben fontos, kiválasztása nagy odafigyelést igényel: védjen a naptól, a széltől, a hidegtől és az esőtől. Legyen praktikus, ne lógjon, ne zavarjon úszásban, evezésben.

Nagy melegben védjen a naptól, akkor is, ha használunk napkrémet. 5-6 óra alatt nagyon le lehet égni a vízen. Nagyon jó a technikai, evezős feszülős hosszú ujjú fehér póló pl, esetleg nem túl lezser ing. Jó ha gyorsan szárad. Nadrágnál fontos, hogy érjen térd alá, mert kenuban ülve (ez nyilván leginkább kenura igaz) a rövid nadrág nem védi a combunkat a naptól – az egyik leggyakoribb leégés a vízitúrán a comb-égés. Legyen jó napszemüvegünk is (amennyiben hordhatjuk)

Egy jó vízhatlan tárolóban (hordó vagy speciális túrazsák) legyen pót mindenből! A mobiltelefon legyen vízhatlan tokban, akkor is, ha egyébként víz vagy cseppálló. (ip67 vagy ip68 sem mindig elegendő). A tárolót szabályosan zárjuk le, félig bezárt hordó nem véd semmitől. Ki kell-e kötni a hordót, zsákot? Nagy sodrású vízen nem praktikus ha egy felborult hajóról kikötve lóg mindenféle „cucc”. Okozhat gondot a kenu mentésénél az akadályokba belegubancolódó felszerelés, ezért érdemesebb inkább hagyni, had ússzon amerre akar, később össze lehet szedni a felszerelést.

Különösen fontos a lábbeli: a papucs nem jó, mert csúszkál benne az ember lába, partra való kiszállásnál, kenucipelésnél, sárban járkálásnál nem praktikus és még veszélyes is lehet (nem is beszélve arról, hogy ezek a lábujjközös papucsok nem élik túl ezeket a műveleteket). Gumicsizma életveszélyes, két vízzel teli csizma 5-5 kg, 10 kg-al a lábunkon nehéz úszni. A szörfcipő, búvárcipő, jobb minőségű vízálló szandál nagyszerű választás, kényelmes és időtálló is!

Hidegben használjunk neoprene ruhát, zoknit, cipőt. Nagyobb sportáruházakban könnyen beszerezhető és nagyon praktikus tud lenni esetleges vízbe esés esetén. (jól próbáljuk fel, mert általában a neoprene ruhák nem kenuzásra, kajakozásra vannak szabva, ezért a rendszeres mozgás kidörzsölheti a bőrünket, egy kevésbé kényelmes kezes-lábas ruhában)

Esőkabát legyen normális, az ilyen 200 Ft-os kabátok nem kabátok. Kedvenc sportáruházunkban biztosan találunk olyan vitorlás kabátot, ami néhány ezer forint, rendes kapucnija van (összehúzhatós, nem fújja le a szél unos-untalan) és valóban vízálló.

Nem árt, ha van nálunk egészségügyi felszerelés, szükséges gyógyszerek (allergiásoknak Calcium nagy dózisban), kés, tűzgyújtó szerszám

A vizet

fogalmak, melyekkel legalább tisztában kell lenni: hegymenet, völgymenet, limány, bedőlt fa, műtárgy, bal kéz, jobb kéz 🙂

Ez egy összetett és bonyolult témakör. Nagyon mély áramlás és vízrajzi „ismeretterjesztés” nélkül általánosságban elmondhatjuk, hogy két nagy kategória van a túrázásra használható vizeinken: a folyó és állóvizek. Mindkettőnél más-más állandó és meglepetésszerű veszélyforrásokra számíthatunk.

Ne gondoljuk, hogy kizárólag a kormányos számára fontos témakör ez. Minden vízen járó számára fontos, hogy az alapvető vízi-ismeretei meglegyenek.

Folyóvíz

Folyóvíznél a víz sebessége és az áramlása miatt kialakult akadályok jelenthetnek veszélyt. Fel kell tudni ismerni a víz folyásának jellemzőit, tudni – érezni, hogy milyen irányba haladna a víz a hajónkkal, ha nem a mi kezünkben lenne a kormány.

„Olvasni” kell a vizet. (olvasni: a gyakorlott vízen járók szóhasználata arra, hogy valaki nem csak nézi a vizet, hanem a víz jellemzőit fel is ismeri és ebből következtetni tud)

A kanyarban (a folyás irányába nézve) a kanyar külső ívére „szorul” a víz, a hajót vagy vízbe borult legénységét mindenképpen abba az irányba sodorja. A vízbe lógó, víz alatt megbújó akadályok a külső íven veszélyt jelentenek, ezeket mindenképpen fel kell ismerni, észre kell venni és el kell kerülni.

A kanyar belső íve ehhez képest a béke szigete, ott általában lassú vagy álló vízzel találkozhatunk. Borulás, veszély esetén tudjuk ezt és oda igyekezzünk.

Akadályon (műtárgy vagy természetes, vagy mesterséges akadály) után megtörő, lelassuló víznél alakul ki a limány (folyás irányával ellentétes irányba, mondjuk úgy visszaforduló víz), ami tökéletes hely biztonságos megállásra, kikötésre, „menekülésre”.

Hegymenetben (felfelé) evezve a kanyar belső ívét célozzuk, ahol a lassú víz (limány) „lakik”. Kihasználjuk az akadályokat, hogy megbújva lassan haladjunk feljebb. Többet ésszel, mint erővel…

Kikötésnél folyásiránnyal szemben kötünk ki mindig, ezzel megakadályozzuk azt, hogy a hajónkat a víz nyomása a partra „erőltesse”. Ez akár balesetveszélyes is lehet, de mindenképpen kellemetlen a part mellett a vízbe esni, felborulni.

Hajóúton, nemzetközi hajóúton (Duna, Tisza leginkább hazánkban) számítani kell nagy hajókkal való találkozásra, így minden esetben – ha lehet – a bójákkal jelzett hajózási úton kívül haladjunk. Ha hajó megy el mellettünk, számítsunk a hullámaira, melyek normál esetben merőlegesen érkeznek a mi hajónkra. Húzódjunk partközelbe és forduljunk rá a hullámokra merőlegesen. Ez elsősorban bizonytalan, kezdő evezősöknek ajánlott, de mindenképpen érdemes megfontolni mindenkinek.

Állóvíz – tavak

Állóvíznél, tavon más veszélyekre kell számítanunk. Itt általában a hullámzás és a szél lehet a legfőbb veszélyforrás, a nagy nyílt vízfelületeken ezekre mindig számítanunk kell. Nem elhanyagolható a nagy parttól való távolság, mint veszély sem. Még a legnagyobb folyónkon, a Dunán sem tudunk néhány száz méternél jobban eltávolodni a parttól, ám a túrázható tavainkon ez könnyen előfordulhat. Ebben az esetben egy borulás pl. a Velencei-tó közepén, parttól távol akár egy órás úszást is jelenthet a part irányába, vízzel telt hajóval – hacsak nem vagyunk képesek visszamászni a felborult hajóba vagy nem kapunk külső segítséget. (vagy nem vagyunk annyira gyakorlottak és felszereltek, hogy a hajóból kimerjük – pumpáljuk a vizet) A viharjelzést minden tavon (már ahol van) maximálisan figyelembe kell venni. Ne zavarjon meg, ha éppen szép idő van, egy balatoni vihar hirtelen jön és akkor már nehéz „menekülni”.

Nagyobb tavainkon saját hajózási szabályzat „él”, azt mindenekelőtt pontosan és precízen ismerni kell! Ezt a hajózási szabályzat külön taglalja.

A „hogyanokat”

Szintén összetett témakör, a módszer alatt érthetjük a túrázás megszervezésének „hogyanjától” kezdve a vízen haladás és akár mentés technikáját is. Kezdő, bizonytalan túrázók számára a legfontosabb: hogyan jusson el úgy egy vízitúrára, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyen végig a túra során és a legjobb emlékekkel térhessen haza?

Első hogyan: Ha bizonytalanok vagyunk, kezdők vagyunk, kérjük a gyakorlottak segítségét, csatlakozzunk túracsoporthoz, egyesülethez vagy keressünk túraszervező vállalkozást. Erre jó módszer az internetes keresés illetve lemehetünk, felkereshetünk helyi klubot-egyesületet egyaránt.

Ha csoportosan túrázunk (először mindenképpen legyen így) pontos információkkal keressük fel és lássuk el a csoport vezetőjét, szervezőjét magunkról. Kik vagyunk, milyenek a tapasztalataink, eveztük-e már, ha igen, mennyit, stb… Túraszervező vállalkozásoknál bevett módszer az, hogy eleve olyan jelentkezési lap van, amiből ezek az információk kiderülnek.

„egy hajóban evezünk”

Második hogyan: Hogyan viselkedjünk a túrán? Az „egy hajóban evezünk” mondás elnyeri értelmét a közös vízitúrázásnál. Az egy hajóban ülők, a legtapasztaltabbra hallgatva mindent meg kell tegyenek azért, hogy a hajó biztonságosan, a tervnek megfelelően haladjon célja felé. A hajóban ülők között nincs helye sértődésnek, vitatkozásnak, intrikának, legyen az a valaki teljesen kezdő, vagy vén „tengeri róka”. Kezdőként figyeljünk, kérdezzünk és próbáljuk meg elsajátítani a technikát, legyen az a vízen haladás vagy a tábori élet technikája.

Ha van vezetőnk, hallgassunk rá, ne kérdőjelezzük meg döntéseit (persze azért a józan eszünkre hallgatva), nézzük merre megy, mit és hogyan csinál. Ha hibázik, ne vessük a szemére, fogadjuk el tévedéseit – abban az esetben, ha viselkedésével ezt kiérdemli. Balesetnél ne kotnyeleskedjünk, várjuk és tartsuk be az utasításokat.

Ha parti kíséretünk is van, legyünk segítőkészek, csomagjainkra ügyeljünk ,segítsünk a pakolásban, főzésben egyaránt. A parti kíséret nagy biztonságot nyújt a vízitúra során.

Gyakorlottabbként, egyedül túrázva vagy kis csoportban túrázva készüljünk fel megfelelően legyünk saját magunk vezetői. Ez az írás ezt a „szintet” már nem tárgyalja.

A társainkat.

Az első, kezdő időszakban praktikus csoportos vízitúrán részt venni. Egy ilyen alkalommal lehet igazán megismerni a klasszikus vízitúrázás szépségeit és persze az sem elhanyagolható, hogy a „kezdetleges bénázásnál” van kire (kikre) számítanunk.

Fontos azonban az is, hogy ha kezdőként szintén kezdőkkel túrázunk, olyan társakat válasszunk magunk mellé, akik tisztában vannak a vízitúrázás sajátosságaival (leginkább az első fejezetben taglaltakkal), nem egy kényelmes szállodás-medencés programra számítanak és a tűrőképességük is ennek megfelelően „fejlett”. Mi ennél többet nem tehetünk, a vízen való csoportos túrázás technikáját, az összetartást és egyebeket a gyakorlott túravezetőnek kell megmutatnia és megtanítania.

Annyit azért mi is segíthetünk magunkon és a vezetőnkön, hogy a társaink ismert tulajdonságait belekalkuláljuk a csoportbeosztásban (már ha van ilyen) illetve segítünk a vezetőnek az információk megosztásával. 4 „antisportembert” ne ültessünk egymás elé-mögé kenukban és ezt óvatosan közöljük is a túravezetővel. Természetesen ugyan ez fordítva is igaz – a jellemzően ügyeseket pedig javasoljuk „bevetésre”.

Az útvonalat

A túra útvonalát akkor is érdemes ismerni, előre felkészülni belőle, ha nem mi vagyunk a vezetők. A biztonságérzet nagyon fontos és egy-egy térképről ismerős tereptárgy felismerése igen megnyugtató tud lenni túrázás közben. Mindezek mellett ha bármilyen probléma, fennakadás miatt egyedül maradnánk, ezek az információk nélkülözhetetlenné válhatnak. Az útvonal vízi részét igen részletesen a vezetőnek kell ismernie, ám mi is készüljünk fel időben!

A partot

A part ismerete alatt leginkább azt értjük, hogy a megálló és pihenőhelyeken mi vár ránk? Mi a neve a megállóhelynek, éjszakázóhelynek, mik az elérhetőségei, mit lehet a közelben vásárolni, hol az orvos, az ABC, a kocsma… Ez a biztonságérzetünk mellett a komfortérzetünket is javítja. Semmiképpen sem javasolt rögtön az elején a „látatlanba” megindulni, vadkempingezni vagy a vak szerencsére bízni az éjszakázóhelyüket. Válasszunk egy kényelmes sátras szállást biztosító túrát, ha mindenképpen több napos túrát szeretnénk tenni.

Jó és biztonságos túrázást kívánunk!