a meghívó:
Maga a TCV2 is veszélybe került, Kati, evezős partnerem szerdán megbetegedett, és vissza lépett. Két lehetőséget láttam A vizes hordó ez fix, vagy találni valakit. Tamás segített, és ajánlotta Gézát Temesvárról. meg is egyeztünk. Csütörtökön fölpakoltam Dunakilitin, új ülést is tervezte beszerelni. Ekkor hív Kati, hogy hirtelen meggyógyult, ennek többszörösen is örültem. Gézának szereztem egy másik helyet, és felvonultam a Kompaszi gátra kipakoltam a fölszerelést, leparkoltam az autót a barátomnál. Hívtam Gézát
-Hol vagy? Menjünk vacsorázni.
-Temesváron maradtam, nem megyek.
Még, jó hogy Kati meggyógyult, persze a megbízható vizes hordó is ott volt velem
2016.08.05 Budapest – Baja a verseny 166 km
Reggel 4-kor ébresztő a helyszínen éppen, hogy elkaptuk a startot 5-kor, még félhomály volt. A majdnem összes férfi C2 előttünk futott ki az öbölből Ropiék (Rapcsák László) kivételével, de két C2 Mix TCV2 Mögöttünk volt, ez jó jel.
Ercsire elértük a 13,8 km/h átlagsebességet, és Hodzsiékat (Horváth Attila), Miklósék farvizén siklottunk.
Nekem nem tetszett a pálya, leváltam, Hodzsi maradt. Itt láttuk utoljára Miklósékat. Hodzsi is rájött, hogy rossz lóra tett, és Adonynál már rajtunk lógtak. Dunaújvárosnál volt egy kis előnyünk. Elkezdtem reggelizni, elfogyott a kaja, és az előny is. Ez nem is lett volna baj, de föltámadt a déli szél. Kati bő fehér ingben védekezett a nap ellen, és mint dagadó vitorla fogta az ellen szelet, lassultunk. Megkértem, hogy gombolja be az inget, de be volt gombolva. Széllökéseknél a 12-13 km/h utazó sebességünk visszaesett 7-8-ra. Hodzsiék egyre kisebbnek látszottak. Már arra gondoltam, hogy ragasztó szalaggal csökkentem az orrvitorla felületét, de evezősökkel találkozva, megkértem őket, hogy meresszék a szemüket, úgy is hátrafelé néznek látnak-e kenut mögöttünk, de nem láttak semmit a horizonton. Hagytam működni a vitorlát, mert a melegben jobb a laza öltözet, mint a testhezálló.
Elvileg az evezősök gyorsabbak, de nem bírják sokáig, és meg-meg állnak piheni cserélni, így 4-6-szor is találkoztunk ugyanazzal a csapattal, aztán hol lehagytuk őket, hol ők minket.
A házi verseny:
Hodzsi – Zozi párosnak 2km előnyük volt a Szekszárdi hídnál, és mi tartottuk a távolságot a víz is lassult velünk együtt, úgy 10-11 km/h-val mentünk. A nap is ereszkedett lefelé, és a jobb fényviszonyoknál, már Hodzsi piros trikóját is láttuk. Kati arra következtetésre jutott, hogy megközelítettük őket. „-Csípjük meg!” Javasolta.
Hodzsi&Zozi azaz Horváth Attila és Lillik Zoltán
A bió computerem belülről kivetette a görbéket, és lehetségesnek látszott a hátra lévő 6km-en megcsípni a férfi C2-t, ha nem vesznek bennünket észre. Volt nálam ½ l meleg sör megittam, és fölkapcsoltunk 12-13 km/h-ra. Ezt tartottuk is.
Ők rossz vonalon mentek, egy kajakossal beszélgetve, mint ha mi küldtük volna rájuk. Mikor átmentek a bajai híd alatt, láttam, hogy észrevettek, de akkor már késő volt, vagy 50mre voltunk tőlük, és mi voltunk a jobb pozícióban. A Sugovica befordulásnál meg előztük őket. Akkor már „élet-halál” stílusban ment az evezés. Hodzsi meg is jegyezte, mind ha C1-ben lettem volna. A horgászt sem kíméltük a sarkon, az ő fejükben úgy van, hogy jobb a másik oldalon állót zavarni, de az is ugyan úgy gondolkodik. Az ritkán jut eszükbe, hogy a világon vannak még rajtuk kívül is.
Az Sugovica álló vízén is ment az ádáz verseny, 8-9 km/h-val húztunk, de Zoziék ránk vertek vagy 10 m-t a kikötésig. Az eredményhirdetésnél minket hoztak előre egy perccel, talán a sarkon mérték az időt. Különben is más kategóriában voltunk.
Egy „szimpatikus jet-ski-s” ott billegtette a farát előttünk a behajtani tilosig. Biztosította a jó trabant szagú levegőt, és a hullámokat. Nekem nem tetszett a hátulja, de ő más véleményen lehetett, nem nézett még tükörbe, vagy magába.
Az előttünk beérő két C2 Férfi, ősi szokás szerint sörrel várt bennünket. Tamás infúzióra kötve feküdt a padon, kijött rajta a moldvai mérgezés. Mi is megrendeltük a söröket az utánunk érkezőknek.
Odajön hozzám egy 13 éves srác Szöllősi Zsolt, az egymást kerülgető kielboat csapatból, és gratulál. Hiába az evezősök gentlemanek.
Elvonultunk a Dodó (Pobori Krisztián) által szervezett vacsorára. Ízlett a pörkölt, három tányérral ettem, de csak fél doboz sör jutott rá. Nem csoda, hogy éjjel háromszor kellett fölkelnem inni, remélem nem a prosztatámmal van a baj,,,
Tamás még megkért, hogy holnap képviseljem a Gemenci túrán, mert nagyon gyenge. Minden rosszban van valami jó, a sörre nem is tudott ránézni, komoly beteg lehetett, és így ő vezette Sanyi kocsiját. A szomszéd sátor horkolása sem zavart, nagyon jól aludtam.
2016.08.06 Gemenci túra 10km, és eredményhirdetés
Sanyi autójával reggel 8:30-kor indultunk a jobb partra, leevezni a túrát. A 28 fős csapat Jóska vezetésével ½ órával később jött. Az iszaposban vízre raktuk a kenukat. Dorkával ketten voltunk a vendég kormányosok, de két hajóba nem jutott kapitány, így gyors talpalón képeztük őket, nem nagy eredménnyel.
Nekem István és Maria jutott. Úszni is meg tanultak valami tanfolyamon, de ennek tesztelésére nem került sor. Mária félt, de nem érezte az egyensúlyt minden mozdulatára csípőből kompenzáltam. Part közelben bátran felállt, és még azzal is fokozta, hogy az ülésre is fellépett, mert így könnyebb kisétálni. Csoda, hogy nem fürödtünk.
Mi voltunk a záró hajó. Egy lassan folyó záráson kellett fölevezni mire oda értünk, már két hajó is fölborult, rutinosan mentettük őket, ezzel meg volt a kaland.
Mindenhol csak iszapos part volt a magas vízállás miatt, úgy néztünk ki, mint a varacskos disznók, de ez is a kalandhoz tartozik.
Visszafordulva arról szólt a demokrácia, hogy egyenek-e halászlét Baján, vagy nem. Mi padnyomásra hivatkozva előre mentünk, mint a végén kiderült a többiek is föléledtek, és követték a jó példát. Az eredményhirdetésre ott akartam lenni, mert azért nem mindig vagyunk elsők. Sanyi és Tamás már ott vártak bennünket, és nem késtünk le semmiről.
A hivatalos eredmények
Természetesen egybe vonták az összes kenut, így nem derült ki az elsőségünk, de beszéltem Tiborral, hogy itt is mint az evezésben vannak vegyes kategóriák is. Minden esetre az eredmény listán már külön van.
Halászlé volt vacsorára, nkem3 adag jutott, igaz Fáni is hármat evet, de gyufatészta nélkül, mert ő nem evezett. Ropiék (Rapcsák László) is beérkeztek, egy nappal később. Hodzsi megjegyezte: -Ropi a Bp.- Baját is „meghekkelte.”
Vacsora után tánc. A hölgyválasznál Fáni húzott, Dodó tolt, így táncoltam is. Viszonylag korán lefeküdtem, mert másnap időben akartam indulni.
2016.08.07 Baja – Budapest Kalocsáig 42 km
Kelés 6-kor, pakolás, búcsúzkodás, rohan az idő. Ropi és Jonatán ott alszanak a kenu mellett, csörömpölésemmel fölriasztom őket, egyből elhatározzák, hogy jönnek velem, de először vásárolnak.
Erre én nem várok 8:-30-kor elindulok. Kifordulva a nagy Dunára tapasztalom, hogy északi a szél, no már csak ez hiányzott. A bal part mellett lopakodok, sebességem egyre csökken. Látok egy surrantót jobbra bemegyek, mert folyik a víz kifelé. Egy zárásnál ül egy horgász, és úgy tudja, hogy talán kilehet menni följebb, kockáztatok, rosszul tudta, csináltam egy 600 m-es gyakorlatot.
Átküzdöm magam a dzsungel, a fő ágba, és oldalt is váltok
Reggeli szünetet tartok egy homok padon. Már indulni akarok, látom, hogy Ropiák is oldalt váltanak, megvárom őket. Együtt megyünk tovább, kitesznek magukért, lehagynak. Jobb parton is van egy levágási lehetőség. Ropiék még tovább be vállalják, és a végén emelnek, én evezek, de ők meglátogatnak egy műintézményt, és leszakadnak. Nekem még egy fürdés is belefér. Csak este találkozunk Kalocsán a vacsoránál.
Ügyesen veszem a Gerjeni zátonyokat, és időben kötök ki Kalocsa – Meszesen.
Sátorverés, vacsora, sötétség. Megérkeznek Ropiék. Meghívom őket egy halászlére, némi folyadékkal kísérve. A Pincér rutinosan hozza a gyertyát, mert neki lejárt a munkaidő, de mi maradhatunk. tavaly is, mint Ropiék nem állítanak sátrat, késő van, a gyertya ott lobog mellettük, és melegít.
2016.08.08 Baja – Budapest Kalocsa – Dunaföldvár 50 km
Hatkor kelés, és 8h-kor indulás, Ropiékra nem várok. Még elbeszélgetünk a szomszédos mohácsi társasággal, kik kishajóval jönnek lefelé, és ők elégedettek a széllel. A víz vagy 50 cm- emelkedett reggelig.
Az erőmű alatti zátonyoknál rövidítek, aminek hosszabbítás lett a vége, mert megint zsákutcába szaladtam. Dunaszentbenedeken kikötök, egy parton hozzám hasonló korú könyvet olvasó pár előtt. Megkérdezem őket:
-Kiköthetek-e itt? Nem zavarom a kilátást?
-Nyugodtan, majd elnézünk a kenu felett.
A büfé zárva, mint mindig, hozott cuccból reggelizek, még a végén így gazdagodok meg. Ropiék az Uszódi kocsmában horgonyoznak, el indulok. A homokzátonyoknak nyoma sincs, mindent eltakar a magas víz. A Madocsai kocsmában kikötök, jól esik a hideg sör. A Bölcskei szigeteknél rövidítek, de végén ez is kerülőnek látszik.
Kerülgetem a vízterelő gátakat, elérem a tavalyi „gyilkost”, ahol fölvágtam a lábam. A szélen is zúg a víz a gáton keresztül. Háromszori próbálkozás után feladom, és nagy ívben kerülöm, ez sikerül.
A földvári híd alatt észreveszek egy horgászt, és kérdezem.
-Mehetek itt, mert nem látom a zsinórt?
-Jöjjön közelebb, fölemelem a botot, és átmegy alatta.
Egyből látszik, hogy úriemberrel találkoztam, magam is meglepődök, hogy ilyen megoldás is létezik. Szállást is ajánl a Vízitúra Sportclubban. Nehezen megtalálom, különben is itt terveztem pihenőt, csak előtte a réten.
Gondozott kert, épület, meleg víz, és WC. A szúnyoghálóval védett teraszon alszom, nem kell sátrat verni. Luxus szállás, szinte ingyen.
Ropiék elakadtak Solton. Elmegyek a halászba vacsorázni, de az hétfőn zárva, marad a rántott szelet.
2016.08.09 Baja – Budapest, Dunaföldvár – Lacháza 53 km
7:30 kor indulok, és a jobb parton araszolok fölfelé. Egy makacs vízterelő gátnál oldalt váltok, és a bal partról tanulmányozom a Kisapostagi üdülő telepet. Majd vissza a jobb partra, és behajtok egy belső ágba, itt szerencsém volt, ki is tudok menni a végén.
A híd után lesodorja egy ág a sapkámat, utána, lassan süllyed, megmentem, mert ez véd az erős napsugárzás ellen.
Egy makacs zúgó előtt oldalt váltok, és 13h-ra érem el Tassi zsilipet. Zsilipelés 15h-kor. Nem lehet külön fizetős megoldást csinálni. Emelni nincs kedvem, elmegyek ebédelni a halászcsárdába. A kiszolgálás nem gyors, éppen hogy elérem a zsilipelést. A soroksári ágban nincs sodrás, csak a szembe szél fékez.
Dömsödön engedélyezek egy fürdést. Ropiék Dunaújvárosnál járnak.
Én 19:30-ra érek ‘Lacházára. Sanyi vár, és a sárkányosokkal bepakoljuk a cuccot a csónakházban.
Ica bősége vacsorával vár bennünket. Az utolsó sült kolbászokat virtusból esszük meg.
2016.08.10 Baja – Budapest, Lacháza – Budapest 32 km
Sanyi kiszállított a kikötőbe, és 8h-kor indultam erős ellenszélben a nádasokhoz lapulva. Egy elem cserénél felhívtam Ropit, és kiderült, hogy éjfélre értek Lacházára. Gratulálok, szép teljesítmény, és köszönöm is, hogy velem tartottak, mert jó érzés tudni, hogy állnak mögötted.
Akadt néhány kalandom a horgászokkal. Szinte az az érzésem, hogy nem is halra mennek, hanem csónakra, igaz az nagyobb. Zsinórba keveredtem, és mester tört angolsággal adta tanácsokat, én is neki, és a végén gratuláltam a nagy fogáshoz.
Szigetszentmiklóson az erős szél miatt a tanösvényi ágon mentem föl. Ez lassabb, de szélcsendes. Utána megálltam tízóraizni. Egy gyerek csapat jön vezetővel, és tanulmányozzák a környezetet. Azt hiszem idősebb voltam, mint a csapat összesen, de egynek sem jutott eszébe köszönni, így nekem sem.
Az M0-ás híd alatt fölhív Jóska barátom, pont jókor, mert ott nem sodor a víz, tudtunk beszélgetni. Ugyan innen hívom Csucsut, és kérek autós segítséget a zsiliphez, mert nem akartam várakozni, és úgy döntöttem ott zárom a kört. Igaz a Kopaszi-gát 2km-el odébb van, de ennyit megengedhetek magamnak.
Üdvözöltem Kolonics Gyurit, és barátságosan nézett vissza rám, igaz horgászbot helyet lapát volt a kezében.
Menetrend szerint összejött a találkozó, a hely is ideális volt a kikötésre, a Jachtclub mellett a bal parton.
Rutinosan ment a fölpakolás. Rövid megállással kiszállt a barátom. Én Dunakilitin letettem a kenut. Itthon már várt Alekszej barátom, és megkóstoltuk a pálinkát. majd leszaladtunk a Dunára fürödni. Hideg volt a víz, de méltó befejezés a nagy kalandhoz.
Kiértékelés
Volt evezés és kaland bőven. Örülök, hogy megcsináltam(tuk).
Javaslat az evezős szervezőknek: Bontsák tovább az egyéb kategóriát az evezős egységekhez hasonlóan
Javaslat a horgászoknak: Használjanak egy jelző zászlót, ha kint vannak, mert az evezős későn veszi észre a lesből „támadó” sporit. Különben a szél vagy sodrás miatt megyünk a szélen, nem azért, hogy ő üzeneteiket hallgassuk.
Köszönet minden segítőnek, és külön kiemelve. Ropit és Jonatánt, Sanyiékat, és a Földvári Linka Jóskát.
Gratulálok az összes versenyzőnek kiemelve Hodzsit és Zozit, nagy csatát vívtunk.Hargitai Katalin és Varga Béla
