Vízitúra Kupa – ez történt a nyáron

Baráti túrázgatásból a kitartó, technikás, ügyes és erős túrázók barátságos versengésévé vált a Vízitúra Kupa az elmúlt másfél évtizedben. A táv teljesítése helyett átvette a főszerepet a verseny, az edzés és egy kicsit a profizmus is felütötte a fejét a helyszíneken. A tavaly megjelenő Friss Túrázók még tartják a túrázás szellemét,  ám a csapat nagyobbik része más, gyorsabb és technikásabb irányba tekintget, komolyan veszik magukat és egymást is – és ez így is van rendjén. A rendezvénysorozat fő szakmai és anyagi támogatója a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, a közvetlen segítője egy többszörös világbajnok kajakos, Patyi Melinda, így a minőség és a szakmaiság is jó kezekben van és lesz is…

Három forduló zajlott le nyáron a Vízitúra Kupa 7 fordulója közül. Szigetszentmiklóson a Miklós Kupán a megszokott izgalmas pálya, kalandozás, átemelés és végül a Miklós Töke díj várta a versenyzőket és túrázókat. Ráckevén az időjárás nem állt a versenyzők mellé, a szombati rajtot el is kellett halasztani, ám a vasárnap sem várta a résztvevőket jobb idővel – a vízszintesen szakadó eső ellenére száznál is több hajóegység indult. Tokajban a nyár a legkellemesebb arcát mutatta, kellemes időben és nagyon jó vízen szállt harcba egymással a szintén több mint száz versenyző és FrissTúrázó.

Szigetszentmiklós – „Critical Mass” (július 2.)

Mediterrán hangulat uralkodott Szigetszentmiklóson a a 2016-os Miklós Kupán. Nem csak a jókedv és a szervezők által profin felszerelt versenyközpont, hanem az időjárás és a hangulat is  leginkább egy szörf verseny helyszínére emlékeztette a jelenlévőket. Az óriási hőség ellenére minden rekord megdőlt a rendezvényen: több mint 230 versenyző állt oda a Ráckevei-Dunán kihúzott képzeletbeli rajtvonalhoz. Az útvonal a szokásosnál egyszerűbb volt, ám ennek ellenére a szervezők azért egy-két csavart, szűk csatornát és egy átemelést is beiktattak a menetrendbe azért, hogy senki se unatkozzon. A gyorsasági versenyekhez szokottak számára ez furcsa és nehézkes lehetett, ám ez egy vízitúra verseny, meg kell tudni oldani ezeket a „problémákat”. A helyszín, a szervezés, a körítés – ahogy ezt megszokhattuk – tökéletes volt idén is. A helyi Kajak-Kenu Klub mindent megtett azért, hogy egy igazi miklósi vízi népünnepély legyen a rendezvényből – maximális sikerrel! Víg Gézának és Metzger Tibornak illetve segítőiknek köszönhetjük mindezt.

Ráckeve – özönvíz (július 16-17.)

Ahogy a bevezetőben említettem nem volt tökéletes idő a július 16-17-i hétvégén. Közel sem. Olyannyira, hogy reggel mindössze néhány ember lézengett a ráckevei szabad strandon és még  ők sem hitték el, hogy bárki is vízre száll. A verseny szombaton lett volna megrendezve, ám a szervezők (KDSE, Foki Vilmos, Sándor Tamás és még jó néhányan) hatodik érzékükre hagyatkozva elnapolták a rajtot 24 órával – és nem is tették rosszul. Emlékezetesen zord szombat volt az a nap, (még a budapesti Red Bull Air Race-t is lefújták, nehogy kenu vagy tengeralattjáró legyen a műrepülőgépekből), így értelmet nyert az elnapolás. A pesszimista várakozások nem jöttek be, több mint 100 hajóegység így is elindult a borongós esős hideg időben. A pálya igazi embert próbáló gyorsasági túrapálya volt, semmi „kecmec”, csak az erő és a sebesség számított. A Friss Túrázóknál pedig még az esőkabát minősége is… A rendezvény végére az eső elcsendesedett, így sem az eredményhirdetés sem a ráckevei csónakház ünnepélyes átadója szerencsére nem maradt el. (sajnos fotó nem készült, minden technika szétázott volna…)

Tokaj  – jó hely, jó víz idén is (augusztus 13.)

A nyarat „kivégezve” versenyzett a csapat Tokajban is, a Bodrogon és a Tiszán. Itt valahogy mindig minden  olyan nagyon rendben van. A víz mindig langyos és olyan sima, hogy szinte repülnek rajta a hajók. A környezet gyönyörű, a nap süt akkor süt, amikor kell és a borok mézédesek minden évben – talán egy kicsit mi kedvünkért. A szervezők (Tarnai Gábor, Vajkai Attila és a Zenit Vízi Bázis munkatársai) idén is tökéletes munkát végeztek. A pályakijelölés, a rajt és cél, a körítés,  ebéd és szálláslehetőség egyaránt hibátlan volt. Külön öröm itt mindig, hogy számtalan kenus versenyző indul versenykenuban, teljesítve a hosszú túratávot. Közülük is kiemelendő Kövér Marci kenus maratonista, aki a számtalan világ, Európa és egyéb bajnoki címe ellenére megtiszteli a tokaji fordulót a jelenlétével és példát mutat a vízitúrás versenyzőknek, (illetve farvizet ad a leggyorsabbaknak… :))

Este pedig Fröccs és Lecsófesztivál volt Tokajban. Furcsa kombináció, de hát ugye – gyorsan jön gyorsan megy…

Íme hát a nyár Vízitúra Kupa eseményei, rendhagyó módon összefoglalva, a kelleténél jobban zanzásítva. Idén utolsó lehetőség a dunakiliti (szeptember 3.) maraton, ahol idén hetedjére is megérezhetitek a Vízitúra Kupa ízét és láthatjátok a(z megszokott) arcait. S ha olyan valaki olvassa ezt a cikket, aki még nem járt felénk, akkor nyugodt szívvel biztatom, hogy jöjjön el és próbálja ki milyen érzés hazánk (s talán egész Európa) legkitartóbb vízitúrázóival együtt versenyezni.

Találkozzunk Dunakilitin!

H.