Vízitúra Kupa – ez történt a nyáron

Baráti túrázgatásból a kitartó, technikás, ügyes és erős túrázók barátságos versengésévé vált a Vízitúra Kupa az elmúlt másfél évtizedben. A táv teljesítése helyett átvette a főszerepet a verseny, az edzés és egy kicsit a profizmus is felütötte a fejét a helyszíneken. A tavaly megjelenő Friss Túrázók még tartják a túrázás szellemét,  ám a csapat nagyobbik része más, gyorsabb és technikásabb irányba tekintget, komolyan veszik magukat és egymást is – és ez így is van rendjén. A rendezvénysorozat fő szakmai és anyagi támogatója a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, a közvetlen segítője egy többszörös világbajnok kajakos, Patyi Melinda, így a minőség és a szakmaiság is jó kezekben van és lesz is…

13524525_1754083824868137_6226929813091469638_n

fotó: Fekete Gábor

Három forduló zajlott le nyáron a Vízitúra Kupa 7 fordulója közül. Szigetszentmiklóson a Miklós Kupán a megszokott izgalmas pálya, kalandozás, átemelés és végül a Miklós Töke díj várta a versenyzőket és túrázókat. Ráckevén az időjárás nem állt a versenyzők mellé, a szombati rajtot el is kellett halasztani, ám a vasárnap sem várta a résztvevőket jobb idővel – a vízszintesen szakadó eső ellenére száznál is több hajóegység indult. Tokajban a nyár a legkellemesebb arcát mutatta, kellemes időben és nagyon jó vízen szállt harcba egymással a szintén több mint száz versenyző és FrissTúrázó.

83 évesen is a csúcson!

Gáborbá az egyik legfrissebb túrázó…

Szigetszentmiklós – “Critical Mass” (július 2.)

Mediterrán hangulat uralkodott Szigetszentmiklóson a a 2016-os Miklós Kupán. Nem csak a jókedv és a szervezők által profin felszerelt versenyközpont, hanem az időjárás és a hangulat is  leginkább egy szörf verseny helyszínére emlékeztette a jelenlévőket. Az óriási hőség ellenére minden rekord megdőlt a rendezvényen: több mint 230 versenyző állt oda a Ráckevei-Dunán kihúzott képzeletbeli rajtvonalhoz. Az útvonal a szokásosnál egyszerűbb volt, ám ennek ellenére a szervezők azért egy-két csavart, szűk csatornát és egy átemelést is beiktattak a menetrendbe azért, hogy senki se unatkozzon. A gyorsasági versenyekhez szokottak számára ez furcsa és nehézkes lehetett, ám ez egy vízitúra verseny, meg kell tudni oldani ezeket a “problémákat”. A helyszín, a szervezés, a körítés – ahogy ezt megszokhattuk – tökéletes volt idén is. A helyi Kajak-Kenu Klub mindent megtett azért, hogy egy igazi miklósi vízi népünnepély legyen a rendezvényből – maximális sikerrel! Víg Gézának és Metzger Tibornak illetve segítőiknek köszönhetjük mindezt.

Billegett a pálya Miklóson...Fotó: Fekete Gábor.

Billegett a pálya Miklóson…Fotó: Fekete Gábor.

Ráckeve – özönvíz (július 16-17.)

Ahogy a bevezetőben említettem nem volt tökéletes idő a július 16-17-i hétvégén. Közel sem. Olyannyira, hogy reggel mindössze néhány ember lézengett a ráckevei szabad strandon és még  ők sem hitték el, hogy bárki is vízre száll. A verseny szombaton lett volna megrendezve, ám a szervezők (KDSE, Foki Vilmos, Sándor Tamás és még jó néhányan) hatodik érzékükre hagyatkozva elnapolták a rajtot 24 órával – és nem is tették rosszul. Emlékezetesen zord szombat volt az a nap, (még a budapesti Red Bull Air Race-t is lefújták, nehogy kenu vagy tengeralattjáró legyen a műrepülőgépekből), így értelmet nyert az elnapolás. A pesszimista várakozások nem jöttek be, több mint 100 hajóegység így is elindult a borongós esős hideg időben. A pálya igazi embert próbáló gyorsasági túrapálya volt, semmi “kecmec”, csak az erő és a sebesség számított. A Friss Túrázóknál pedig még az esőkabát minősége is… A rendezvény végére az eső elcsendesedett, így sem az eredményhirdetés sem a ráckevei csónakház ünnepélyes átadója szerencsére nem maradt el. (sajnos fotó nem készült, minden technika szétázott volna…)

hangulatkép még májusból... fotó: Fekete Gábor

hangulatkép még májusból… fotó: Fekete Gábor

Tokaj  – jó hely, jó víz idén is (augusztus 13.)

A nyarat “kivégezve” versenyzett a csapat Tokajban is, a Bodrogon és a Tiszán. Itt valahogy mindig minden  olyan nagyon rendben van. A víz mindig langyos és olyan sima, hogy szinte repülnek rajta a hajók. A környezet gyönyörű, a nap süt akkor süt, amikor kell és a borok mézédesek minden évben – talán egy kicsit mi kedvünkért. A szervezők (Tarnai Gábor, Vajkai Attila és a Zenit Vízi Bázis munkatársai) idén is tökéletes munkát végeztek. A pályakijelölés, a rajt és cél, a körítés,  ebéd és szálláslehetőség egyaránt hibátlan volt. Külön öröm itt mindig, hogy számtalan kenus versenyző indul versenykenuban, teljesítve a hosszú túratávot. Közülük is kiemelendő Kövér Marci kenus maratonista, aki a számtalan világ, Európa és egyéb bajnoki címe ellenére megtiszteli a tokaji fordulót a jelenlétével és példát mutat a vízitúrás versenyzőknek, (illetve farvizet ad a leggyorsabbaknak… :))

Tokaj egy pillanata. fotó: Pörnyeszi György

Tokaj egy pillanata. fotó: Pörnyeszi György

Este pedig Fröccs és Lecsófesztivál volt Tokajban. Furcsa kombináció, de hát ugye – gyorsan jön gyorsan megy…

Íme hát a nyár Vízitúra Kupa eseményei, rendhagyó módon összefoglalva, a kelleténél jobban zanzásítva. Idén utolsó lehetőség a dunakiliti (szeptember 3.) maraton, ahol idén hetedjére is megérezhetitek a Vízitúra Kupa ízét és láthatjátok a(z megszokott) arcait. S ha olyan valaki olvassa ezt a cikket, aki még nem járt felénk, akkor nyugodt szívvel biztatom, hogy jöjjön el és próbálja ki milyen érzés hazánk (s talán egész Európa) legkitartóbb vízitúrázóival együtt versenyezni.

Találkozzunk Dunakilitin!

H.

Vélemény, hozzászólás?