Interjú Pozsonyi Gabival

„A vízen lenni” – egy kitartó vízitúrás lány szemszögéből…

98-ban volt először vízen (Tokaj ártér – vízitúra-„bortúra”)
2003-tól Honvéd Auróra SE tagként rendszeres túrák, Tokaj – ártér, Dusnok – Vajasfok – Duna, Szigetköz, Budapest-Baja, Tiszabecs-Tokaj, Mura-Dráva, és hétvégeken a Dunán (Dunabogdány-Szentendre – kis Duna ág), egyik kedvenc hely Luppa-sziget és a Tündérsziget.
2005-ben megismerkedett a kajakozással
2010 szeptemberétől az UTE amatőr felnőtt kajakos csoportjához csatlakozott
Versenyek és teljesítménytúrák:
Versenyek és teljesítménytúrák:
2009 TK-N2 Túrabajnokság, TK-N1 Bécs-Bp (MKKSZ)
2010 TK-N2 Túrabajnokság, TK-N1 Balaton maraton (25km), TC-V3 Bécs-Bp (MKKSZ), TC-V2 Rába maraton, Raft N4 Moldva maraton
2011 TK N1 Túrabajnokság, TC-N2 Szarvas kenu-maraton, TC-V2 Rába maraton, TK-V2 Moldva maraton
2012 TK N1 Túrabajnokság
2013 TC-N4, TC-V2 Túrabajnokság, TC-V2 Rába maraton (erre 2. helyezésre nagyon büszke)
2014 TC-V2 Bankháza, TC-N2 Túrabajnokság

2011
Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról! Volt-e valamilyen gyerekkori, családi kötődésed a vízhez, vagy ez felnőtt korodra alakult ki benned?

Gyerekkoromban nagyon sokat kirándultunk, de a vízi élet maximum a strandolás volt. Akaratos, felfedező típus voltam.
Kb. 13 évesen kajakozni szerettem volna a Dózsánál, de nem tudtam a 200 métert egyhuzamban leúszni. Így elhittem, hogy ez nekem nem sikerül és sajnos nem volt aki biztatott volna, hogy csak edzeni kell és sikerülni fog.
Aztán 98-ban elhívtak vízitúrázni és akkor kialakult a víz, illetve a kenuzás iránti szeretetem.

Az első vízitúrád adott erőt ahhoz, hogy továbbra is kajak versenyző legyél, vagy rájöttél arra, hogy neked a vízitúrázás „való”.

2 évig csak a vízitúrázás volt, aztán kitaláltam, hogy na akkor én most megtanulom a kajakozást is. Az egyesület minden évben szervezett évadnyitó versenyt (Hajógyári sziget kerülés), ahol elindultam kajakkal. Ezek voltak az első sikerélményeim kajakkal, hogy ezt teljesen egyedül vittem véghez.

Aztán a 2009-es túraversenyen már Tk-N2-be (túrakajak páros női) neveztünk. 2010-es évet is végig csináltuk Tk-N2-be, de éreztem, hogy többre van szükségem. Technikailag szerettem volna többet és független akartam lenni, tudod, hogy mire vagy képes egyedül. Ekkor jelentkeztem a UTE amatőr felnőtt kajakos csoportba. Itt egy teljesen új világ nyílt meg előttem.

Az edzések, az emberek, a versenyszellem. A kajakozást újra kellett tanulnom, de lelkes voltam és az edzőnknek, Gannoruwa Leventének nagyon sokat köszönhetek. Ősztől-tavaszig téli alapozó edzésünk volt/van heti 3 alkalommal, tanmedence, kondi, futás + úszás.

Felnőtt fejjel kezdtél bele olyan dologba, melyet mások gyerekkorukban kezdenek. Mennyire érezted pozitív hatásait annak, hogy „rendes” edzésekre jársz, miközben mások a motivációid mint a versenyzőknek… vagy annyira komolyan veszed a vízitúra versenyzést, mint egy gyorsasági kajakos mondjuk az országos bajnokságot?

Nagyon jót tett/tesz a rendszeres edzés, fizikálisan és mentálisan is. Az edzések által megszerzett erőnlét, állóképesség biztosítja számomra, azokat a tartalékokat, melyekkel a verseny közben új erőre kapok és végig tudom evezni a távot. Amikor eldöntöm, hogy elindulok a versenyen, attól kezdve jobban koncentrálok a felkészülésre, hogy amikor a rajthoz állok akkor legjobb formámat tudjam kihozni magamból.

Rendszeres résztvevője vagy a nagyobb hazai vízitúrás versenyeknek. Hogy találtál rá ezekre a rendezvényekre?

1-2 verseny kivételével azt mondhatjuk, hogy 2010 óta rendszeresen részt veszek a vízitúra bajnokságokon, ha nem indulok, akkor sporttársaimnak szurkolok vagy segítek a versenyeken.
Pobori Krisztián (Dodó) és Kakas Tamás „páros” által ismerkedtem meg a túrabajnoksággal.

Versenyzőként hogy látod, mennyire „komoly” egy ilyen vízitúra verseny?

Évről-évre színvonalasabbak a fordulók – szervezők előtt le a kalappal – és a szabályoknak köszönhetően keretbe van foglalva az egész verseny.
Aki rendelkezik versenyzői múlttal az régebben is komolyan vette, náluk a felszerelés hajó, ruházat, stb. fejlődött. Az amatőröknél látom az óriási változást, akik már-már simán versenyzői szintre hozták fel magukat, illetve a felszerelésüket.
Lassan ott tartunk, hogy át kell gondolni a kategóriákat (profi – amatőr)
Nekem nagyon tetszik, hogy versenyzők versenyhajókkal is neveznek ezekre a versenyekre, mert van mit tanulni tőlük.

Egy beszélgetésünk során azt mondtad, hogy „kemény menet egy ilyen verseny, hát még egy lánynak”. Hogy látod a lányok helyzetét ezeken a versenyeken? Fiús sport ez, vagy bátran ajánlod lányoknak is?

Nem „egy” verseny a nehéz, hanem, hogy újra és újra beülj a hajóba és szembe nézz azzal, hogy igen ez megint egy kemény menet lesz. Mert nem az első 5 km után lesz vége a versenynek, hanem van még – versenytől függően – 25-30 km hátra. Fizikailag és mentálisan is embert próbáló távok ezek. A fiúk alapból alkalmasabbak erre (lásd katonaság) és náluk kódolva van ez a „ki az erősebb” dolog. Szóval az erőnlét mellett az elszántság és a kitartás amire szükség van, de ebben nagyon sokat segít ha megvan a motiváció. Mindenféleképpen ajánlom minden olyan lánynak akiben van egy kis versengés, habár erre a legtöbb esetben akkor jönnek rá, amikor már a vízen vannak és csak úgy huss elmennek mellettük. De alapból minden embernek ajánlom, mivel „vízitúra” bajnokságról beszélünk, ezért csak buliból is kipróbálhatják magukat, aztán ki tudja…..

Sok ilyen verseny van az országban és Te sok helyre el is mész. Mégis biztos van egy kedvenc vízterületed. Egy olyan hely, ahová nem „csak” versenyezni mész, hanem a környezetért, a táj, a hely szelleme miatt… Van ilyen?

Dunakiliti Szigetköz. Régi álmom Rajkától végig evezni a Szigetközön. Nagyon változatos a táj és a víz is. Elindulsz, aztán hirtelen ott van egy kanyar, egy kisebb vagy nagyobb zúgó, egy kis sziget, amit nem mindegy, hogy jobbról vagy balról kerülsz, a sodrás miatt, vagy ezek megevezése. A kis ösvények, a rejtett helyek, az átemelések, amit szintén nem mindegy hogyan közelítsz meg vagy hogy hol szállsz ki a hajóból.

Kajakban és kenuban is „feltűnsz” a vízitúra versenyeken. Melyik áll közelebb a szívedhez? Beszélj a hajóidról egy kicsit!

Mind kettő nagyon közel áll a szívemhez. A kenu: a szabadidő, szórakozás, persze versenyen ezt is komolyan veszem de számomra a kajak az „igazi”. Ez a sportág még mindig nagy kihívás számomra, mert érzem, hogy van még mit kihoznom magamból.
Tavaly és idén (egyelőre) a kenu dominál, de igazából a kajakkal szeretném folytatni a versenyeket. Terveim vannak…
Jelenleg készül az új kajakom, egy portya kajak, mivel a Pörnyeszi György által készített Revolution 46-os eladásra került, amit sajnos nem tudtam megszokni….
A kenumat Demecs László készítette és a mai napig erre a típusra esküszöm. Sajnos a versenyeken már „nehéz” hajónak számít (40kg), mivel egyre több kenus kb. 10-12 kg-mal vagy még könnyebb hajóval indul. Itt is jól látszik a profi-amatőr kategória.:-)

Minek tartod magad inkább? Profi vízitúrázónak vagy amatőr versenyzőnek?

Jelenleg amatőr versenyzőnek tartom magam, mivel az utóbbi években a vízitúrák lecsökkentek (sajnos) egy-egy hétvégi kenuzásra, illetve, a versenyek utáni felfedező vízitúrákra.

Egy mondattal fogalmazd meg nekünk: mit jelent számodra a vízitúrázás?

Életforma, szabadság, ahol a világgal összhangba tudok kerülni!

Köszönjük Gabi!

Vélemény, hozzászólás?